Isten beszél hozzád – Ismerd fel a jeleket

Engedd, hogy Isten válaszai inspiráljanak és tovább lendítsenek az úton egy örömtelibb élet felé! 

Isten szünet nélkül beszél mindannyiunkhoz, amit mi általában másként címkézünk: női megérzésnek, éleselméjűségnek, megvilágosodásnak vagy akár isteni szikrának hívjuk, de átélhetjük éles felismerésként vagy hirtelen felindulásként is.

Mondhatjuk azt is, hogy ezek a jelenségek mindenféle előjel nélkül, „derült égből villámcsapásként” történnek meg velünk. Nincs magyarázatunk rájuk, az mégsem jut az eszünkbe, sőt esetleg kényelmetlen számunkra, hogy Isten üzeneteként értelmezzük őket. Hiszen nem akarjuk, hogy kinevessenek, kirekesszenek, noha úgy gondoljuk, tényleg Isten suttog ilyenkor a fülünkbe.

Ekkor pedig felmerülhet benned: „Várj egy percet. Az előbb azt mondtad, Isten közvetlenül kommunikál azokkal, akik beszélgetni szeretnének vele. Most meg azt mondod, folyamatosan beszél mindannyiunkhoz? Akkor melyik az igaz?”

Mindkettő.

Ugyanis mindannyian folyamatosan keressük Isten társaságát, még azok is, akik elvileg nem hisznek a felsőbb hatalomban.

Energiacseréről van szó.

Energia az egész élet, mi, emberek pedig, és rajtunk kívül minden más – növények, állatok, kövek, hegyek, bolygók, napok, csillagok, felhők, szelek, rovarok, ami csak tetszik – energiát sugároz. Energiából épülünk fel, energiát nyelünk el és vetítünk ki minden egyes pillanatban.

Az élet legnagyobb titkainak megfejtésére irányuló vágyunk a legmagasabb rendű szellemi, érzelmi és spirituális energiánk kivetülése, ahogyan az égetően sürgős és mélyen személyes dilemmáink megoldása iránti fohász is.

A bensőnkből kiáltunk ilyenkor egy rajtunk kívül állóhoz. Akár Istennek hívjuk ezt a valamit, akár nem, a kiáltásunkra azonnal érkezik válasz.

Még akkor is, ha nem komoly válsághelyzettel vagy valódi szerencsétlenséggel kell szembenéznünk, hanem csak apróbb frusztrációkkal és mindennapi kihívásokkal, felsóhajtunk, és őszintén vágyunk valamiféle útmutatásra valahonnan – ha csak belülről is, ahol reményeink szerint mások hasonlói problémáinak emléke, az azokból leszűrt tanulság, bölcsesség rejlik.

 

Ha hiszünk Istenben, így próbálunk beszédbe elegyedni vele, hozzáférni a világegyetem bölcsességének és tudásának forrásához. Helyzetünkkel vagy nehézségünkkel kapcsolatban kérünk több információt annál, mint amennyi általunk elérhető.

Vallom, hogy e kiáltásra érkezett válaszként talált meg ez a kötet is, amelyet most éppen a kezedben tartasz.

Azt, hogy állandóan beszélünk Istenhez, úgy értem, hogy mindig könnyedségért, békéért, örömért, tudásért és szeretetrt áhítozunk, ezt a vágyunkat pedig életünk minden pillanatában kivetítjük a külvilágba. Az ember veleszületett reményei, álmai, igényei és vágyai ezek.

Ennek az energiának a rezgése úgy járja át a világegyetemet, mint az Isten ajtaján megnyomott csengő hangja. Meglehet, hogy nem keressük aktívan az Istennel való beszélgetés lehetőségét, de mindannyian reménykedünk egy kellemes napban, hétben, évben és életben.

Amikor pedig Isten kitárja az ajtót, és megkérdezi, miben segíthet, a szívünk és az elménk akár szavak nélkül is kifejezi vágyainkat.

Isten sosem teszi meg, hogy nem hallgat meg téged. E kijelentés igazságtartalmának pontos magyarázata van.

Isten azért hallgat téged szüntelenül, mert soha nincsen tőled külön.

Engedd meg, hogy öt szóban megmagyarázzam: te és Isten egyek vagytok.

Minden dolog egyetlenegy dolog. Valójában egyetlenegy dolog létezik, és minden annak az egy létezőnek a része. Nincs elkülönülés közted és Isten között.

Ez a felfogás merőben eltér a legtöbb világvallás tanításától, így azok eretnekségnek bélyegeznék az elképzelést, miszerint te és Isten egyek vagytok. Ezek a vallások azt hirdetik, hogy Isten teremtett minket, de nem azonos velünk. Ebben egyet is értek. Azonban az az állítás, hogy te és Isten egyek vagytok, nem jelenti azt, hogy azonosak is lennétek.

Az Istennel való kapcsolatod olyan, mint egy hullám kapcsolata a tengerrel. A hullám nem valami más, mint a tenger, de nem is különül el tőle – azonban nem is azonos vele.

A hullám a tengerből emelkedik ki, ha úgy tetszik, annak egyedi manifesztációjaként, de miután beteljesítette a kifejeződését, visszahúzódik a tengerbe, ahonnan eredt. A hullám soha nem foglalja magába a tengert. A tenger egy dolog, a hullám pedig egy másik, annak ellenére, hogy mindkettő vízből van. Más szóval, azonos anyagból manifesztálódnak, de arányaikat tekintve teljesen eltérő módon.

Hasonlóképpen, te is az isteni minőségből emelkedsz ki, és isteni minőségként egyedi formában fejezed ki magad, majd visszahúzódsz az isteni minőségbe, ahonnan eredsz, hogy majd újra kiemelkedhess, és újra kifejezhesd önmagad.

Nem az isteni minőség összessége vagy, hiszen az egy dolog, te pedig egy másik vagy. Mégis ugyanabból a dologból épültök fel.

Isten ezt a dolgot tiszta szeretetnek nevezi.

Isten nem azért hallgat meg, mert égető szükséged van az iránymutatásra, sem nem azért, mert az előtted álló nehézség miatt együttérez veled. Isten azért hallgat, amiért te is hallgatod a külvilágból érkező zajokat e könyv olvasása közben.

Nem jellemző, hogy leüljünk egy szoba közepén, és azt mondjuk: „Most a külvilág hangjaira fogok figyelni” – hacsak nem meditálni készülődünk. A hangok körülvesznek, te pedig azért hallod őket, mert ott vagy. Isten is pont azért hallgat téged, mert ott van. Emiatt értelmetlen feltenni a kérdést: „Tényleg meghallgat engem az Isten?”

Isten azonnal hallja, érzékeli és érti minden gondolatodat, érzésedet, kérdésedet, kérésedet és energiakivetülésedet. Hogyan is lehetne ez másképp? Ő benned van, az „életed szobájában”, a gyökerében, a legmélyén annak, aki vagy.

Ebben az értelemben Isten be van épülve abba az érző lénybe, akit „önmagadnak”, és abba a folyamatba, amelyet „életnek” nevezel. Isten azért is meghallgat téged, mert meg akar hallgatni. Isten esszenciájának jelenléte éppen ezért lett eredetileg az élet egyik „beépített” alkotóeleme.

Semmi, ami létezik, nem tartalmazza ezt az alapvető esszenciát. Ez az eredendő energia, az ősforrás. Isten legfőbb öröme pedig, hogy szeretettel irányt mutasson, mély megértést biztosítson, kitágult tudatosságot, hozzáférést a bölcsességhez, amely segít befogadni és megtapasztalni a valódi énünket.

Áldás!