Nem szabad elvesznünk a fájdalomban – az életünk itt és most, a jelenben van

A fájdalmas emlékek időről – időre visszatérhetnek a felszínre, de csak azért, hogy egyszer és mindenkorra megbirkózzunk velük. Ezek a pillanatok egyáltalán nem lesznek könnyűek, de szükségesek ahhoz, hogy meggyógyítsuk a lelkünket, és folytatni tudjuk az életünket.

Bármilyen problémával nézünk is szembe, megpróbálunk türelmesek maradni, és meghallgatni a körülöttünk lévők véleményét.

Miközben a múlttal vagyunk elfoglalva, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az életünk itt és most, a jelenben van. Nem szabad elvesznünk a fájdalomban, és arra kell összpontosítanunk, amit ebben a pillanatban átélünk – ez a gyakorlat elvezet bennünket az érzelmi érettséghez.

Azok, akiknek sikerül erősnek maradni, érdekes időszakot élhetnek majd át, néhány csodálatos tanulsággal.

Meg kell tanulnunk sebezhetővé válni, és meg kell nyitnunk a szívünket, hogy befogadhassuk a szeretetet.

Ehhez le kell rombolnunk minden falat, amit a szívünk köré építettünk, és sebezhetőnek kell lennünk – vegyük le az álarcot, és merjük megmutatni a sebeinket is.

Az Univerzum tanácsa a számunkra: Legyünk őszinték, és mondjunk ki mindent, amit érzünk. A valódi kommunikáció nélkülözhetetlen. Még ha traumákat éltünk is át, nem szabad azokat magunkban tartanunk. Nyíltan kell beszélnünk arról, ami a szívünkben van, ha azt akarjuk, hogy a körülöttünk lévők megértsenek minket.

 Legyünk a lehető legnyitottabbak a körülöttünk élőkkel, próbáljuk megérteni, kik ők valójában, mit gondolnak, mik a vágyaik. Ismerjük meg őket minden álarc nélkül.

Fontos tudni, hogy minden kapcsolatot meg lehet menteni, ha mindkét fél erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. De nagyon alaposan meg kell fontolnunk, vajon megéri-e az adott kapcsolat a befektetett időt, vagy jobb lenne véget vetni a dolgoknak. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy megmentsünk egy olyan kapcsolatot, amiben már egyetlen csepp szeretet sincs, ez a kísérlet csak még több ellenérzést fog szülni.