Felmerült már valaha a gondolatodban, hogy “ki lehettem előző életemben?”
Törted már a fejedet, hogy “ez” miért így alakul az életemben, vagy “ezt” miért “kapom”? Futott át a gondolataid között, hogy “előző életemben biztosan ez/vagy az voltam”? Villantak már be képek a gondolataid közé, amikről nem tudod, hogy honnan teremhettek? (álmodtad valaha? filmben láttad?…fantázia csupán?)
Volt már olyan emberi kapcsolat az életedben (főként szerelmi, párkapcsolati), amitől nem tudtál szabadulni, amit nem tudsz feldolgozni, elengedni…akár évek óta? Ami különös, soha nem tapasztalt, szokatlan, megmagyarázhatatlan érzelmeket ébresztett Benned, netán feldolgozhatatlannak tűnő fájdalmat okozott, amit csak “cipelsz-cipelsz évek óta”? Futott már át a gondolataid között, hogy “ki vagyok én?” esetleg valakivel kapcsolatban, hogy “valójában, ki vagy te?”
Vajon miért van az, hogy néhány ember az életünkben egyből szimpatikus, vagy éppen ellenszenves? Miért van az, hogy egyes emberekkel egyértelműen érezzük a “láthatatlan szálat, ami összeköt bennünket”, akár rövid ismeretséget követően, szinte azonnal?
Az újjászületés avagy reinkarnáció törvénye, annak megértése kulcskérdés a keresztényi nevelésben felnőtt emberek számára, ugyanis a keresztény vallások dogmatikája tagadja, erős korlátként megakadályozza és tiltja e tudás megszerzését és a benne való hitet.
Az ok-okozat és az evolució törvényeknek is csak akkor látjuk az igazi értelmét, ha az újjászületés törvényét elfogadjuk és magunkévá tesszük.
Sokan nem biztosak benne – még azok se, akik mélyen hisznek az reinkarnációban -, hogy miként tér vissza a lélek, hogyan megy végbe az ember reinkarnációja, hogyan lehet meríteni a múltbeli, előző életbeli emlékekből, s főleg hogyan lehet átvinni egyik életből a másikba.
A keleti vallások számára természetes a lélekújjászületése. A földi létet utazásként fogják fel, ahol az élet során elkövetett jó és rossz cselekedetek határozzák meg a következő út tartalmát. E szerint tehát a karma adott, nem lehet “választani”, hiszen azért születünk újra, hogy jóvá tegyük korábbi hibáinkat.
A reinkarnáció végső célja a tökéletesség elérése. Némely tanítás szerint mivel a lélek fejlődni, tanulni szeretne, és ezt a célját előző életeiben jól teljesítette, mégiscsak választhat, hogyan él, miként fejlődik tovább. A kevésbé fejlett lelkek viszont nem választhatnak, ők a tetteik végtelen kerekének foglyai, mindig ugyanúgy élnek, ugyanazt teszik.
Egy másik tanítás szerint a reinkarnáció leginkább egy múltbeli “elintézetlen ügy” befejezése. Az újjászületés esélyt ad a bűneink “ledolgozására”, jóvá tételére.
Judi Hall a Reinkarnációs terápia című könyvében tizenhatféle karma-típust sorol fel.
Ezek közül néhány, példának:
Retributív – vagy bumeránghatás, amikor ugyanazt kell elszenvednie új életében az embernek, amit az előzőben ő maga tett.
Cselekvő – amit tetettünk vagy éreztünk, illetve, amit meg kellett volna tennünk, de elmulasztottuk
Cselekvő – amit tetettünk vagy éreztünk, illetve, amit meg kellett volna tennünk, de elmulasztottuk
Kapcsolati – karma, mely múltbeli kapcsolatokból vagy érzelmi beidegződésekből származik
Családi – genetikai vagy örökölt minták, beidegződések, melyek végigvonulnak a családon.
Amikor reinkarnáció segítségével a múltba visszatér valaki, sikerül felderíteni, milyen “elintézetlen” ügye van, amit most befejezhet, jóvá tehet, rendezhet.
Jelen életünkben is rendezhetünk “elintézetlen” ügyet, amint felismerjük a karmikus kapcsolat belépését életünkbe és valamilyen lehetőséggel/terápiával élve, visszafejtjük az ok-okozatot és ezáltal megkapjuk a “megoldókulcsot”, a megértést.
Ne feledjük: az életben mindig, mindennek oka és célja van. (Legfeljebb nem azonnal értjük és látjuk át, mi, miért történik éppen) Minden és mindenki okkal érkezik az életünkbe, és okkal is távozik. Tanítás. Fejlődési-, tapasztalási lehetőség. Így mi is okkal érkezünk ismerőseink, barátaink, munkatársaink, szerelmeink életébe.
Ha megtanította nekünk, (élethelyzet, / X.Y.) amit meg kellett tanulnunk/tapasztalnunk, ill. ha megtanítottuk neki, amit meg kellett tanulnia, tapasztalnia… jöhet az elengedés.
Az elengedés egyik alapja: el-, és befogadni ami jön, és engedni, aminek mennie kell. Mindig, minden úgy történik, ahogy történnie KELL. Épp az van, aminek lennie KELL. Ami jelen helyzetünkben, érettségi szintünkön a fejlődésünket szolgálja. Sokszor az segíti jelen életünket, ha felismerjük a Tanítást és az elengedés szükségességét.
Akkor is, ha ez a tanulás/tanítás és elengedés fájdalommal jár. A (lelki)fejlődés, a szintlépés legtöbbször bizony nem fájdalommentes.
Igyekezzünk minden emberi kapcsolatunkat tisztelettel, szeretettel, elfogadással lezárni és elengedni, tovább lépni. Hisz senki sem érkezik az életünkbe Ok és Cél nélkül. Mi pedig minden esetben aktív résztvevők, cselekvő létrehozók, partnerek vagyunk és voltunk minden tanításban és eseményben, ami velünk történik! (akkor is így van ez, ha ezt nehéz belátnunk, és akkor is, ha jelenleg még úgy érezzük, hogy mi csak “belegyalogoltunk ártatlanul a pofonba”, “csupán áldozatok vagyunk”. Nem…)
Mindenkinek eljön a pillanat amikor el kell számolnia, hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát, fájdalmat cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal?
Igyekezzünk úgy viselkedni és olyat tenni másokkal, -amibe ha belegondoljuk magunkat (a másik oldalra, a másik ember helyébe!)- nekünk sem fájna vagy esne rosszul.
loading...