A Tündérek megmutatják neked, hogyan engedd el a fájdalmadat
Amikor valami rossz dolog történik az életünkben, és a fájdalm erősen ott tombol bennünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy keseregjünk, sajnáljuk magunkat. Időnként olyan, mintha egy hullámvasúton ülnénk, és bár tudatosan felhozzuk magunkat a pozitív tartomány magaslataira, folyton vissza-vissza csusszanunk a depressziós mélységekbe. Szinte mélyrepülést veszünk, s egyre csak azon agyalunk, hogy milyen rossz nekünk.
Életünk fontos tapasztalásai származnak az ilyen nehéznek ítélt helyzetekből. Ezért érdemes kihívásnak tekinteni őket!
Ha észreveszed, hogy elural téged ez a negatív, rossz hangulat, akkor első dolgod az, hogy elfogadd: most bizony kellemetlen gondolatok és érzések uralnak.
NEM KELL TILTAKOZNOD ELLENÜK!
Most épp ez van. Légy jelen bennük, s ha úgy tetszik, akkor maradj velük egy kicsit.
Fogadd el őket, adj helyet nekik magadban! De fontos, hogy tudd, hogy ezek az érzelmek nem mások, mint a gondolataid következményei.
Éld át őket! Hagyd, hogy fájjon!
Ennek elfogadása után úgy dönthetsz, hogy kilépsz ebből a romboló helyzetből, és tudatosan változtatsz.
Egyik módja elkeseredett hangulatod megváltoztatásának, ha becsapod az elmédet, és kérdéseket teszel fel neki:
-
Mit látok most magam körül, amit szerethetek?
-
Hány olyan dolgot látok még itt, amit szerethetek?
-
Mi van még itt, amit szerethetek?
Amikor ilyen vagy ezekhez hasonló kérdéseket teszel fel magadnak, az elméd nem tehet mást, mint hogy elfoglalja magát a megválaszolásukkal. Azonnal leállítja az egyéb gondolatokat, és elkezdi keresni a válaszokat.
A titok tehát az, hogy amint rajtakapod magadat, hogy keserű gondolatok járnak a fejedben, válts át kérdező üzemmódba, és tegyél fel kérdéseket az elmédnek.
Minél több kérdéssel tudsz előrukkolni, annál jobban irányításod alá vonhatod.
Ne feledd:
Elméd csakis akkor szabadul el, ha magára hagyod, és nem adsz neki feladatot, hogy mit tegyen.
Üdvözlettel:
Bellatrix