Felemelkedett bölcsek üzenete: Menj bele a fájdalmadba – így megfoszthatod erejétől
Fokozatosan át kell tudnod élni a fájdalmadat, hogy így megfoszthasd erejétől.
Valóban bele kell menned a fájdalmadba, azonban csak akkor, amikor már valamelyest sikerült megvetned a lábad az új talajon. Ha csak átadod magad a fájdalomnak, hogy azt a maga nyers valójában átéld, az visszahúzhat onnan, ahová tartani szeretnél.
Mi is ez a fájdalom?
Annak megtapasztalása, hogy nem kapod meg azt, amire a legnagyobb szükséged van. Nagy űr, ahol élesen vág beléd a hőn vágyott szeretet hiánya. Nehéz ide visszatérni, mert itt újra szembe kell nézned sebeiddel és azzal, hogy képtelen vagy meggyógyítani magad. Annyira félsz ettől a helytől, hogy azt hiszed, a halál lakozik benne. Túlélési ösztönöd menekülésre és arra késztet, hogy találj valamit, ami egy kicsit az otthonosság érzetét kelti, még akkor is, ha nagyon jól tudod, hogy ezt a külvilágban nem lelheted meg.
El kell kezdened bízni abban, hogy ürességérzeted nem a végső tapasztalás, hogy túl ezen létezik egy olyan hely, ahol szeretet ölel téged körül. Mindaddig, amíg nem bízol ebben az ürességen túli helyben, nem biztonságos újra alámerülnöd a fájdalmadba.
Úgy kell tehát beleengedned magad a fájdalomba, hogy szíveddel tudod: már megtaláltad ezt az új helyet. Már megízlelted gyümölcseit. Minél több gyökeret eresztesz az új helybe, annál inkább képes leszel meggyászolni a régit és elengedni a fájdalmat, ami benne rejlik.
Nem gyászolhatsz valamit, ami nem halt meg. Mégis el kell temetned a régi fájdalmakat, kötôdéseket és vágyakat, melyek valaha oly sokat jelentettek neked.
El kell siratnod ezeket az elveszejtett fájdalmakat, hogy fokozatosan elhagyhassanak téged, és teljes életet élhess az új helyen, búskomorság és honvágy nélkül.
Áldás!
loading...