A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen – erre emlékeztet Rafael Arkangyal

A nagy bánat és szomorúság időszaka a nagy átalakulás lehetőségét is magában hordozza. De az átváltozáshoz mélyre kell merülnünk önmagunkban, fájdalmunk legmélyebb gyökereihez kell eljutnunk, és ott ítélet és önsajnálat nélkül kell szembenéznünk vele.

A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd.

Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek… A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen – mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy… azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy… annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.

Magányosságod sírásában… ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget – használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik