A szerelmi háromszög – mindannyian megtapasztaljuk egyszer

Életünk során mindannyian megtapasztaljuk egyszer, hogy milyen szerelmi háromszögben lenni. Hogy éppen melyik szerep jut ránk, az adott helyzettől függ, hiszen szerelmi háromszög sokféleképpen létezik.

Vannak olyan emberek, akik egy bizonyos hiányérzetet, illetve problémát próbálnak szerelmi háromszögben – hozzáteszem, csak látszólag – megoldani. Ezalatt azt kell érteni, hogy egy klasszikus szerelmi háromszög esetében a házastárs valamelyikében ambivalens érzések keletkeztek az idő során a másikkal kapcsolatban. Ezeket vagy nem ismeri fel, vagy pedig nem találja a megfelelő kommunikációs eszközt a kifejezésükre, így behív egy harmadik személyt a kapcsolatukba, azaz hosszú távon szeretőt fog tartani.

De egy szerelmi háromszög akkor is kialakulhat, ha a hiányt érzékelő házastárs nem kerül konkrét kapcsolatba egy harmadik személlyel, hanem a szeretete tárgyiasul, illetve megosztódik például alkohol, drog, játékfüggőség (vagy enyhébb verziója a focirajongás) vagy valamilyen hobbi intenzív gyakorlása által. Sőt vannak olyanok is, akik gyerekkoruk óta a krízishelyzeteket szerelmi háromszögekben próbálják lereagálni. Fontos tudnunk azt is, hogy a háromszögezésben meglévő szerepek nincsenek fixen leosztva az életünkben, azaz nem maradunk mindig csak a hűtlen vagy a szerető szerepében. Ezek a szerepek átjárhatóak, bizonyos életszakaszainkban mást és mást élhetünk meg, például a megcsalt feleségből lehet hűtlen feleség is.

Ha ilyen élethelyzetbe kerültünk, és meg akarjuk érteni a szerelmi háromszögek működését és mögöttes mondanivalóját, nagyon fontos, hogy önmagukat is vizsgáljuk közben.
Nézzünk a működés megismeréséhez egy klasszikus szerelmi háromszöget, azaz megcsalt nő, hűtlen férj és szerető. A legegyszerűbben úgy tudjuk átlátni a rendszert, ha megpróbáljuk megérteni az egyes szerepek motivációját.

A szerelem fenntartásához ideális esetben három fontos tényezőnek kell meglennie: szenvedély, intimitás, elköteleződés. Egy hosszú évek óta tartó párkapcsolat vagy házasság során természetes, hogy a kezdeti intenzív szerelemérzés mély intimitássá alakul át, majd a párkapcsolat törvényesítésével és a gyermekek megérkezésével pedig az elköteleződés váltja fel. Fontos szempont a szerepek megértésénél, hogy a házasság intézményében az ÉN, TE és MI háromszög jelenik meg. Akkor tud jól működni egy kapcsolat, ha ez a hármas egyenlő arányban van jelen, illetve a házasfelek személyiségének fejlődése is nagyjából együtt halad. Az emberek zöme azonban úgy köti össze életét párjával, hogy a fent említett három tényezőből csak kettő vagy egy van jelen, ami aztán a későbbiekben megnehezíti a kapcsolat fenntarthatóságát.

A hűtlen férj

Az ő szerepe és belső motivációja, hogy hiányt él meg a párkapcsolatában, például nem kívánja már feleségét, bizonyos tulajdonságai idegesítik, irritálják, vagy éppen eltávolodott tőle érzelmileg. Ezek ambivalens érzéseket keltenek benne, és mint a férfiak zöme, kerüli a konfrontálódást, a kényelmetlen helyzeteket. Az önismereti szintjétől függően lehetséges, hogy még önmagának sem tudja konkrétan megfogalmazni negatív érzelmeit. Az elköteleződés és a kapcsolat elején kialakult szeretetérzéshez képest a negatív érzelmek és hiányosságok megélése erős bűntudatot gerjeszthet benne. A fő probléma azonban, hogy nem tudja azokat kifelé, a másik felé kommunikálni. Általában ennek a gyökere a gyerekkorból hozott rossz beidegződésekben, tapasztalatokban keresendő, amelyeken képtelen változtatni. Ezért aztán a szeretetét megosztja, a hiány érzését egy harmadik személlyel pótolja. Innentől kezdve aztán a saját csapdájában vergődik, mivel bűntudata van a felesége felé. Attól függően, hogy milyen hosszú ideig bonyolódik bele az új szerelmi kapcsolatba, folyamatos ígérgetéseket tesz a szerető felé. Hiszen ha a hiányérzete kielégül az új kapcsolatban, akkor úgy érzi, hogy szeretné a régit elengedni. Ezzel aztán a szeretőt magához láncolja a bizonytalanság fenntartásával. A hazugságok egyre inkább begyűrűznek és megnehezítik az egész helyzetet, ezért aztán gyakori, hogy tudat alatt olyan helyzetet teremt, ami alapján a viszony kitudódik, mivel az egyre növekvő belső feszültségét már nem tudja kezelni.

A szerető

Az ő szerepe és motiváltsága, hogy látszólag szeretne elköteleződni, de tudat alatt valójában mégsem, illetve gyakran gyerekkori, az ellentétes nemű szülővel kapcsolatos fel nem dolgozott érzéseit viszi bele a kapcsolatba. Például egy kislánykori bizonytalan apaképpel kapcsolatos mintázatát viszi tovább a párkapcsolatába, ahol az apa jelenléte kiszámíthatatlan volt, de ő mindig az ő szeretetére, elköteleződésére vágyott, csak nem kapta meg. Ezt az érzést tudja újból megélni a szerető szerepében, illetve hogy nem kell felnőnie igazán ebben a kapcsolatban. Ez a szerep lehet a háromszögben a leginkább megnyomorító, mivel mindig másodiknak, nem felvállalhatónak, versengőnek éli meg önmagát. Ez pedig az önértékelés még alacsonyabb szintjére viszi a szeretőt.

 

A megcsalt feleség

Az ő szerepe és motiváltsága hasonló, mint a férjé, azzal a különbséggel, hogy félelmei és alacsony önértékelése sokáig tartja benne ebben a szerepben. Ez azt jelenti, hogy tudat alatt érzékeli, hogy a kapcsolata nem működik úgy, ahogy szeretné, de nem akar ezzel szembesülni és azt nyílttá tenni. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy a feleség ilyenkor csak az anyaszerepre koncentrál és abban akar tökéletesen teljesíteni, vagy karriert kezd el építeni, vagy úgy alakítja az életüket, hogy fizikai távolság legyen a kapcsolatukban. Az énvédő mechanizmusa a tagadás, hasítás formájában jelenik meg, és ezért van az, hogy mindig ő az utolsó, aki megtudja a viszonyt. Amikor azonban kiderül és egyértelmű tényeket kap, kétségbe esik, hogy elvesztheti azt, ami ugyan nem működött, de biztonságot adott számára.

Ez az a krízishelyzet, amely képes kimozdítani egy párt a megrekedt állapotból, viszont csak akkor, ha mindkét fél úgy érzi, hogy fontos a kapcsolatuk és szeretnék helyrehozni. Mindig a leggyorsabb és legjobb út az egyenes.
Képessé kell válni arra, hogy akár negatív érzelmeinket és hiányérzeteinket is meg tudjuk fogalmazni és meg tudjuk osztani társunkkal, hogy aztán egy konstruktív megoldási és fejlődési folyamatba vihessük át ezeket.

Egy szerelmi háromszög – mint ahogy a nevében is benne van – mindig három szereplős, ahhoz hogy ez kialakuljon, mindig három ember kell, soha nincs ártatlan szereplője. Éppen ezért fontos, hogy mindhárom szerepből való kimenetel csak akkor lehetséges, ha a szereplők öntudatukra ébrednek és beismerik önmaguknak, hogy mi az, ami ide jutatta őket. Ha elkezdenek hinni magukban, helyére kerül az önértékelésük, megnő az önbizalmuk, akkor képesek lesznek arra, hogy tiszta, egyértelmű helyzeteket alakítsanak ki.

Egy harmadik személy vagy akár tárgy bevonása egy kétszemélyes kapcsolatban soha nem hozhat megoldást, csak nagyobb fájdalmakat és konfliktusokat. Az őszinteséggel még ha pillanatnyilag bántjuk is a másikat, sokkal inkább a megoldás felé vihetjük kapcsolatunkat, mert ne feledjük: a haragunk, megbántottságunk elmúlik, azonban a hazugságok nagyobb és mélyebb sérüléseket okozhatnak.