Reggeli imádság Nagypéntekre

Rólad emlékezem e nevezetes napon, megváltó Krisztusom! E napon feszítettek téged keresztfára, téged, kinek szájában álnokság nem találtaték. Szörnyűség, hogy oly dühösen üldöztek téged a rossz emberek, – de imádandó vagy te, hogy kész valál meghalni az igazságért!

Adj nekem is erőt, megváltó Krisztusom, hogy én is bizonyságot tehessek az igazságról. Én is találkozhatom még Júdásokkal, Kajafásokkal, Pilátusokkal; mert a mai világban is vannak ezekhez hasonló gonosz emberek, – adjad, óh Jézus, hogy akkor lelked elevenítsen s állhatatosságra vezéreljen.

Nem feszítenek ugyan már ma senkit keresztre, de azért még ma is gyakran megesik, hogy az igazságért küzdő jó ember halálra hurcoltatik. Óh kedves Jézus, cselekedjed, hogy akik az igazságot terjesztvén az emberiség közjaváért munkálkodnak, minél kevésbé üldöztessenek, és ha üldöztetnek s halálra kerestetnek, bátran megharcolhassák a nemes harcot, s hitüket mindvégig megtarthassák.

Cselekedjed, hogy én is tántorgás nélkül járhassak nyomdokaidon, és ha utol nem érhetlek is, legalább távolról követhesselek. Vezess mindinkább kötelességeim ismeretére s emberi méltóságom érzésére. Győzz meg afelől, hogy bármily kicsiny s észrevétlen tagja vagyok is az emberi társaságnak, azért én sok jót tehetek s kell is tennem, hogy hű tanítványod lehessek.

Buzdíts felebarátaim szeretetére, hogy úgy tekintsem őket mint testvéreimet, s jóllétükért – ha a szükség úgy kívánja – meghalni is kész legyek, mint kész voltál te, óh emberek dicső megváltója! – És minthogy legszívesebb igyekezetem mellett is sok részben gyarló és bűnös ember vagyok: piros véred, – mely Golgotán a megátkozott földre hullott – legyen rám nézve a mennyei Atya irgalmának bőséges forrása, melyből a bűnbocsánat édes reménye buzogjon számomra, hogy nyugodtan hordozhassam keresztemet, s halálom idején bizodalommal ajánlhassam lelkemet a mennyei Atya kezeibe, mondván: Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet.