A tarot ma azt tanácsolja: Felesleges ellenállni vagy szembeszegülni

Hekaté a tudatalatti titokzatos, megmagyarázhatatlan mélységeinek megtestesítője. Ebbe a furcsa világba vezetett minket be a Nagy Arkánum két korábbi kártyája, a Főpapnő és a Szerencsekerék is, és a Holddal együtt egy összefüggő történetet alkotnak. Mindhárom kártya a tudatalatti titokzatos világába vezet, egyre beljebb és beljebb, amíg aztán lassan kezdjük megérteni e furcsa világot.
A Hekatével való találkozás a nálunk jóval hatalmasabb, határtalan világokkal való találkozást, a személyes érdekeket és célokat, az egót is elnyelő nagy óceánba való lemerülést szimbolizálja. A Bolondnak itt kollektív tudatalatti mélységeiben alámerülve kell kivárnia, amíg fel nem bukkannak az új horizontok, irányok, amelyek aztán jövője felé, saját Sorsának beteljesülése felé vezetik. A kollektív tudatalatti vizei változékonyak és néha zavarosak, könnyen a bűvölet, kábulat és az őrület örvényeibe kerülhetünk. Ez a világ ijesztő, áthatolhatatlan, szorongást keltő és bizonytalan is lehet, olyan érzésünk lehet, hogy elveszítettük a tudatos, logikus észlelés és gondolkodás képességét. Mintha egy hatalmas hullám borított volna el minket, hogy kimossa belőlünk a múltunk minden hordalékát, hogy felkészülhessünk a jövőre. Felesleges ellenállni vagy szembeszegülni vele, hiszen kikerülhetetlenül elborít. A leghelyesebb, ha megadóan várunk, mint a napról napra növekvő magzat az anyaméhben, amely várja a pillanatot, hogy a világra jöhessen. Hekaté birodalmába egyetlen úton, az álmok csalóka világán keresztül juthatunk be, amely illékony és megfoghatatlan, hiszen ha megpróbáljuk megragadni, a kép azonnal szertefoszlik. A Hold az érzéki csalódás, a kétségek, a szorongás kártyája. Minden szertefoszlott, nincs semmi szilád támpont, irány, amerre elindulhatnánk, körülvesz az álmok illékony és összefüggéstelen képekből álló világa. Csak a Remény Csillaga ragyog ránk néha, hogy a legnehezebb megpróbáltatások idején erőt és hitet adjon. A Főpapnő női archetípusa személyes, evilági, míg Hekaté személytelen, megfoghatatlan, a belső útkereséssel járó félelmek és szorongások, a szemfényvesztés és az illúziók istennője. A Bolond csak Hekaté jóváhagyásával léphet be ebbe a világba, amely az élet bölcsője.