Rendkívül fontos módszer: a befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz

A befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz.

Ezt jól értsd meg, mert ez egy rendkívül fontos módszer.

Ha befejezetlenül hagyod a mondatot, azzal lehetőséget adsz a hallgatónak, hogy ő maga fejezze be a történetet.

Ha bizonyos vagy egy lezárásban akkor ma tedd meg. Nyithatsz új lapot, vagy kezdhetsz valami újba. Ezt neked kell tudnod. De amit befejezettnek érzel azt zárd ma le. Lehet pont ez hoz egy olyan lehetőséget amit eddig nem láttál meg.

Ne bánkódj semmin.

A dolgok végét köszöntsd örömmel és megkönnyebbüléssel, hiszen egy utat végig jártál teljesen. A kezdetét pedig boldogsággal és lendülettel.

Itt épp egy mozaikjáték utolsó darabkája kerül a helyére; oda, ahol a belső felismerés, azaz a harmadik szem helyezkedik el. Még az élet örökösen változó folyamatában is vannak pillanatok, amikor befejező pontjához érkezünk valaminek. Ezekben a pillanatokban ott a lehetőség, hogy meglássuk, felfogjuk a teljes képet – a sok kis darabkából, melyek eddig külön-külön foglalták le figyelmünket, most összeállhat a kép.

Amikor elérkezünk a befejezéshez, két lehetőségünk van: vagy kétségbe esünk, mert nem akarjuk, hogy a helyzet véget érjen, vagy hálásak vagyunk és elfogadjuk, hogy az élet tele van befejezésekkel és új kezdetekkel.

Bármi is az, ami eddig idődet és energiádat emésztette, most a végéhez közeledik. Azzal, hogy befejezted, helyet biztosítasz valami újnak, ami ezután kezdődik el. Használd ezt a pillanatot arra, hogy mindkettőt megünnepeld – a régi végét, és az új kezdetét.