Leszületéskor már megírtad a saját lélekutadat – de most letértél

Leszületésünk előtti tervet is saját magunk készítettük az alapján ami éppen a következő lépés a sorsfejlődésünk útján.

Mindig kapunk hozzá támogatást, iránymutatást segítőinktől, de az útját mindig mindenki maga tervezi.

Így van ez a fizikai síkon is, az anyag világában. Folyamatosan fejlődünk, az élet egy állandó tanulás. Viszont megtörténhet, hogy letérünk az útról. Ekkor van az, hogy megállítanak. Lehet ez abban a formában, hogy elhagy a párod, kirúgnak, súlyosabb esetben egy baleset, vagy most világszinten a vírus.

Mindez azért van, hogy észrevedd végre a jeleket, amiket kisebb jelzésekben eddig is folyamatosan kaptál felső vezetésedtől, hogy nem a megfelelő úton jársz, csak elmentél mellettük. Ezért ha másképp nem megy, közbe kell lépjenek segítőid, hogy rátereljenek az utadra. Ez néha fájhat, de mindenképpen érted történik.

Ez van most világszinten. Az, hogy ennek így kellett történnie, azért van, mert nagyon nem figyeltünk, elindultunk szerintem egy nagyon önző, és önpusztító irányba, ami semmiképp sem megfelelő, mert nem a szeretet vezérli.

Legalábbis azoknak, akik nem az útjukon jártak. Hogy ez kit érint? Akit fájdalmasan érint ez az állapot ilyen vagy olyan formában. Akitől most elvettek valamit, aki úgy érzi minden ellene van, nem látja a kiutat, minden összedőlni látszik. Azért állított meg az élet, hogy észrevedd, tudj magadba nézni őszintén, megvizsgáld a helyzetedet, és ráébredj a valós irányra. Hidd el, hogy a legjobb történik veled. Abszolút rendszerszinten íródnak most át a dolgok, valóban új alapokat rakunk le, amiben ott egy hatalmas szintlépés lehetősége, de ehhez ki kell tisztítani a régit.

Ez egy egyszeri és nagy lépés. Ilyen ritkán adatik meg ebben a formában. Kiváltság ez.

Valóban az a fontos, hogy gondold át hol tartasz, mi az ami a fénynek megfelel, és min érdemes változtatnod ahhoz, hogy elindulj a valódi utadon. Ami nemcsak a fizikai síkot foglalja magában, hanem az életet magát. Az én olvasatomban ez arról szól, hogy áradsz, adsz. Azt, amiben a legjobb vagy. Azért vagy itt, hogy mindazt a tudást, amid van, azt áramoltasd. Mert abban te vagy a legjobb. A másiktól megkapod azt amiben ő a legjobb, a harmadiktól meg azt amiben ő. És így van meg a körforgás, amiben minden mindent kiegészít és tökéletessé tesz. Nem az, hogy legyőzöm a másikat, hanem pont hogy azzal segítem amivel tudom. Őszintén, szívből.

Vagyis szerintem nem az a lényeg, hogy mid van az anyagi világban, és abból mennyi, és azért halmozz fel dolgokat, és juss el helyekre, mert az menő. Mindened megvan, ha belegondolsz, nincs másra szükséged, mint ami igazán boldoggá tesz, kielégít.

Üdvözlettel:

Bellatrix