Szellemek – avagy itt ragadt lelkek?

Sokféle magyarázat létezik a kísértetek, szellemek létezésére. Egyesek szerint ezek energialenyomatok a légkörben. Mások szerint olyan lelkek, akiknek nem sikerült átjutniuk a szellemvilágba.

Azok, akik energialenyomatként írják le a kísérteteket, általában azt feltételezik, hogy ez a jelenség akkor jön létre, amikor valaki a halála pillanatában nagyon megrémült, mondjuk baleset áldozata lett vagy meggyilkolták. Ilyenkor az illető ijedtsége, félelme „beleragad” az éterbe.

A tisztánlátók ezt a lenyomatot egyfajta képként érzékelik. Jelenlétükben az itt ragadt lenyomat aktivizálódik, vagyis kivetít egy rémisztő képet a térbe, így képesek pontosan érzékelni azt, amit a lélek átélt a halál pillanatában.

A szellemlátók másik tábora úgy tartja, hogy a szellemek valójában itt ragadt lelkek, akik vagy nem hajlandók elindulni a fény felé a haláluk pillanatában, vagy – és ez elég furán hangzik – a hirtelen bekövetkezett halál miatt nem veszik észre, hogy meghaltak.

Mindkét esetet igen ritkának tartják azonban a hozzáértők. Az a fény ugyanis, amit a halálunk pillanatában látunk, olyan leírhatatlanul gyönyörű, hogy tízből kilencen nem tudnak nemet mondani arra, hogy elinduljanak felé. Ráadásul ilyenkor mindig jelen van egy barátságos szellemi vezető vagy családtag is, aki átvezeti a lelket a túloldalra.

Az sem túl gyakori ugyanakkor, hogy egy lélek nem veszi észre, hogy meghalt. Ez például akkor valószínű, ha az illető a halála pillanatában részeg volt, vagy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állt, és ezért nem tud különbséget tenni a valóság és a képzelet érzetei között, elméje egészen össze van zavarodva.

Milyen érzés lehet itt ragadt lélekként bolyongani egy olyan világban, ahol senki nem lát, senki nem hall bennünket? Ráadásul a tudattalan lélek azt sem tudja, mi történik vele. A médiumok, akik gyakran beszélgetnek szellemekkel, úgy írják le ezt az állapotot, mint egy hatalmas ködöt.

Ezek az eltévedt lelkek hallják és látják a körülöttük élőket, de nem tudnak velük kommunikálni, épp ezért mozgatnak dolgokat, vagy zavarják meg az elektromos berendezések működését. Így akarják ugyanis felhívni magukra a külvilág figyelmét.

Az idő és a tér semmit nem jelent a számukra, ebben az óriási ködben bolyongnak, egy kaotikus börtönbe zárva. Akár évekre is beleragadhatnak így a tér-idő ködbe anélkül, hogy észrevennék.

Üdvözlettel:

Bellatrix